Piréznek lenni jó!

Különbözni jobb, mint hasonlítani.

Emlékezetes tény: 2007. március 7-én piréznek nyilvánítottam magam. Tettem ezt abból az okból, hogy az előző napi sajtóhír szerint a magyar lakosság részéről nőtt a pirézekkel szembeni elutasítás. Ezzel a bejelentéssel én lettem az Első Piréz. Bár példámat később többen követték, mozgalmak és szövetségek indultak (ezek gyakran hamar ki is fulladtak), elsőségemet senki sem kérdőjelezte meg, így az ideig-óráig tartó fellángolások mellett nem csupán elsőségemet, hanem piréz állandóságomat is megtarthattam.

És mivel semmilyen mozgalomhoz és kollektív pirézséggyakorló csoporthoz nem csatlakoztam, így megmaradtam abszolút magánpiréznek.

2009-ben egy számomra ismeretlen blogger elindította a Pirézblogot. Ebben fontosnak gondolta hangsúlyozni, hogy "A blog semmilyen kapcsolatban nem áll Balla D. Károllyal". Pár remek közéleti cikket írt, aztán hamarosan elhallgatott. Pár havi szünet után aztán törölte blogját, így felszabadult a pirez.blog.hu domain - hát rácsaptam. Azóta a pirézség eredetébe is betekintést engedő Piréz Blog fontos közlőhelyem, életrajzaim némelyikében pedig nem mulasztom el megjegyezni, hogy nem csupán posztumusz író, hanem Első Piréz is vagyok.

Mit jelent piréznek lenni.

Gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy mivel is jár ez a pirézség, pontosan mit is jelent piréznek lenni? Ha nehezen is fogalmazható meg, a pirézség mégis eléggé konkrét fogalom és jól körülhatárolható életszemlélet és habitus.

A pirézség leginkább nyilván valamiféle érzékenységet és speciális (illetve hogy szerintem nagyon is normális!) igazságérzetet jelent. belátásnál és toleranciánál többet: szolidaritást. De nem bárkivel, hanem azokkal, akik valahol valamilyen módon elszenvedői különbözőségüknek, másságuknak, kisebbségi helyzetüknek. Ugyanakkor szentül vallom, a dolog lényegéhez tartozik az is, hogy a piréz a másféleséget egyáltalán nem gondolja sorsverésnek, nem hendikepként, hanem igenis értékként tekint rá akkor is, ha épp emiatt adódik bármilyen hátrányos megkülönböztetés. Nem a különbözőséggel van ugyanis baj, hanem azokkal, akik ezt nem kedvező és kívánatos, hanem hátráltató és elhárítandó körülménynek tekintik.

Különbözni ugyanis jobb, mint hasonlítani. Ami annyit tesz, hogy piréznek lenni jó.

Társoldal: Első piréz

Amikor első pirézként a tévében megszólaltam... Nem mintha igazán beszélni hagytak volna...  De hát magára vessen, aki egy kereskedelmi tévé megkeresésére igent mond... Bárhogy is, piréz elsőbbségemnek ez valamiféle dokumentálása mégis:

Támogatás:

A dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal tekintünk a magyar irodalom grandiózus megújítójának és hagyományteremtő fároszának, a piréz identitást vallotta sajátjának. Ami természetes is, tekintve, hogy alkotói és emberi magatartásában nem csupán domináltak, hanem éppenséggel szolmizáltak is a piréziánus vonások.

Mindezt a Tsúszó-életművel való megismerkedésem után 22 évvel, pirézzé válásom ötödik esztendejében kellett megtudnom a Legyél helyettem én c. Tsúszó-breviárium első kötetéből, amelynek anyagát a jeles költő és  tsuszológus Hizsnyai Zoltán, a gyűjtemény összeállítója és gondozója, a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ megbízott elnök-főigazgatója volt szíves rendelkezésemre bocsátani (úgy is, mint társszerzőnek), jelezve, hogy felhasználási jogosultságaim mindaddig korlátozottak, amíg a könyv hivatalos napvilágra kerülését meg nem erősíti a NASA és a Nagy Hadronütköztető (mint illetékes szervek). Ugyanis az értékes, hiánypótló kötet jelenleg a hiány és a pótlás határmezsgyéjén leledzik, akár egy elektron két energiaszint között; voltaképp megjelent, de a megvásárolhatósága, úgy tűnik, kicsit tsúszik, ami, tekintve a könyv irodalomtörténeti szempontból helyenként sikamlós tartalmát, igazán nem meglepő.

Nos, a Hizsnyai jegyezte Előszósz, mint köztudott tényt, említi a következőket:  „bárhol járt, bárhol élt Tsúszó, mindig szeretett pirézeivel vette körül magát, és választott nációjának »Rühellj valóssá, utálj világra, / testáld rám sötét félelmeidet…« kezdetű himnuszát is ő szerezte.”

E sorok olvastán heurékázva csaptam megvilágosodott homlokomra, hát persze, ugyan mi más is lehetett volna kedves költőm, oly sokszor idézett gondolkodóm, mi más, mint vérbéli piréz. Fel kellett volna ezt fedeznem már akkor, amikor 1990-ben ungvári tartózkodásának dokumentumait és hagyatékát felkutattam: rá kellett volna jönnöm, hogy a fiókja mélyén tartott pecsétnyomó rézgyűrűje nem véletlenül formáz π betűt (ez volt a rézpi), vagy legkésőbb akkor, amikor Utazások innen és túl című pompás könyvéről recenziót írtam. Miért is nem jöttem rá az alig rejtett utalásra, amikor a könyv hőse, az örökké úton lévő Dékár, ez a frenetikus és fonetikus  Descartes  egyik utolsó utazása előtt így intonálja A rézangylát, sej! című dalocskát:

Messze földre sose indulj lábon, gyalog -
repítsenek vasárnapi rézangyalok.

Megjegyzem, hogy egyes kutatók a fenti sorokból nem Tsúszó piréz mivoltára következtettek, hanem arra, hogy mégis igaz lehet a legenda: a Mestert 1954-ben ufók rabolták el, s a dalocska ezt az eseményt igyekszik az angyalokkal történő önkéntes utazássá szépíteni. (A legendát Hizsnyai már korábban meggyőzően cáfolta.) Napvilágra kerültek olyan vélekedések is, hogy a dalocska egy olyan időutazás metaforája, amelynek során a médium az örökös vasárnap időzónájába csöppen, miközben maga energianyalábbá változik. Ezt az említett útiesszékönyvben szereplő másik versike is alátámaszthatja:

‘Giává

Elindultam enerváltan
s egykettőre ener’ váltam.

Ám az elemzők nyilvánvalóan tévednek, a két idézet semmi egyebet nem bizonyít, csupán azt, hogy Tsúszó bőséges energiát merített a piréz mitológiában való alámerüléséből.

Ezek  a körülmények a most megjelenő breviárium révén tovább tisztázódhatnak, s hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az utóbbi években kissé hátrább szorult Tsúszó-kultusz újra kultúránk determinánsává váljon, s a Mester örökre visszatérjen a piréz rajongók által számára emelt virtuális piedesztálra.

 Balla D. Károly
.

Tsúszó Sándorról kevés hiteles ábrázolás maradt fenn. A fenti másolatra Kállay Labord bukkant rá egy madagaszkári könyvtárban a japán író, Sakyo Komatsu A bika feje c. könyvének a lapjai között. A képen nagy bizonyossággal Tsúszó Sándor és Cecil M. Jeopardy bengáli költő és filozófus látható. A felvétel, mint a hátoldalára rótt sorok bizonyítják, voltaképp egy kontaktmásolat arról az üvegnegatívról, amit a keleti pályaudvar kávéházának pincéjében talált meg egy Pinkhammer Rudolf nevű sváb műbútorasztalos és tájképfestő. A negatívval a borospince törött ablakának egyik rését tömte be valamelyik pincér, az egerek távol tartása végett. (A kép forrása.)

Életrajzi vázlat a kutatások kezdeti szakaszából:

Tsúszó Sándor (1907–1941?) 1907-ben születik Ederden. Apja Tsúszó Kázmér földműves, anyja született Dönczy Apollónia, elszegényedett kisnemesi család sarja. 1914-ben megkezdi elemi iskoláit szülőfalujában, 1918-ban Nyitrán folytatja tanulmányait. 1925-ben Csontkovász címmel megjelenik első verse a TSÚ-SZÓ (Tardosújfalusi Szó)-ban, saját kézírásos lapjának első számában. 1929-ben megismerkedik Füst Milánnal. Szakít első írói korszakának múzsájával, Eleöd Emesével, és Ungvárra költözik. 1930-ban házasságot köt Blau Borbálával, de még az évben elhagyja feleségét, és Pozsonyba költözik, ahol lapterjesztői állást vállal. 1937 elhallgatásának (?) s egyben első romániai utazásának időpontja. 1940-ben sízés közben jobb karján nyílt törést szenved. 1941. július 9-én a pozsonyi Mihálykapu utcában, a Madách Könyvkiadó volt székháza előtt  halálra gázolja egy sebesen haladó automobil. (forrás)

A tényleges, létező, demokratikus Magyar Köztársaság megszűnésének szomorú alkalmából piréz menedéket alapítottam magamnak: Virtuális Magyar Köztársaság. Demokratikus haza a magasban. Szívesen látok minden hasonérzésű látogatót. Belépés csak Tiszta Kézzel.

Az 1944-es ábrándokat dédelgető szoborlikvidátorok, frekvenciamegvonók, hírhamisítók, turulröptetők, Wass Albert-fanok, fekete masírozók, nyugdíjlenyúlók, visszafelé törvénykező fülkeforradalmárok és más szélhámosok kíméljenek.

Azonnali fellépésre szólította fel az LMP a rendőrséget annak érdekében, hogy hallgasson el a közszolgálati csatornák Kunigunda utcai székházának bejárata előtt megállás nélkül hangosan játszott zene. A területen éhségsztrájkolók tiltakoznak a közszolgálati média függetlenségét követelve - azóta, hogy kiderült, Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét kiretusálták a közszolgálati híradóból. Az LMP szerint a hangos zene, valamint az éjszakai reflektorok alkalmazása a tiltakozók zavarását célozza.

"Az éhségsztrájkolók zavarására szolgáló hangos zene és az éjszakai reflektorok alkalmazása kínzásnak minősül, így európai emberi jogi egyezményekbe ütközik" - olvasható Szabó Tímea LMP-s politikus, az országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnöke vasárnapi közleményében.

A székházból több napja hangszórón az épület elé kihangosítva éjjel-nappal két zeneszámot játszanak "feltehetően abból a célból, hogy elzavarják Nagy Navarro Balázst, a Televíziósok és Filmkészítők Független Szakszervezete (TFSZ) elnökét és társait, akik december 10-e óta éhségsztrájkot folytatnak. Néhány napja éjszaka még erős reflektorokkal is megvilágítják a demonstrálókat" - áll a közleményben.

Magyarország és a sajtószabadság iránt elkötelezett amerikaiak egy csoportja azt javasolja, hogy a Szabad Európa Rádió magyar adását 2012-ben indítsák újra. A terv a Klubrádió működésének ellehetetlenítése után fogalmazódott meg. Részletek:

Újraindul a Szabad Európa Rádió?

- a videók alatt található a Lomnici-ügy kronológiája

Frissítés: odatűztem én is a magam gúnycéduláját. Lásd: Elvtársak, itt a vége

Sajnos nem hiszem, hogy már itt lenne a vége, tevőleges szolidaritással mégis csatlakozom - ezúton is - a Szolidaritás mozgalom villámcsődületéhez, amelyet a Facebookon hirdettek meg a címben és a plakáton olvasható néven. Ha korábban már amúgy is megelőlegeztem Orbán Viktor lemondását, akkor most az a legkevesebb, hogy magam is gúnycímkét tűzök a jeles államférfiú hátára. Teszem mindezt számos blogomon és weboldalamon: a flashmob meghirdetett időpontjában - december 17-én, szombaton 12 órakor. Hogy találtok rá ezekre a helyekre? Például úgy, hogy beütitek a Gugliba: Lemondott Orbán Viktor. Aki nem tud kimenni a terekre-utcákra, vegyen rész kattintással a villámcsődületben! Klikkeljen mondjuk ide: Elvtársak, itt a vége! - vagy ide: Elvtársak! Itt a vége!

Frissítés: A Szolidaritás mozgalom mai akciójához virtuálisan csatlakozva az alábbiakban magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarság egységét és boldogulását veszélyeztető miniszterelnököt.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek.

A fenti hír (egyelőre) - mint ahogy ez a poszt is - egy piréz online akció része, amely nem titkoltan a vágyott eseményt vetíti előre abból a célból, hogy bekövetkezése esetén a Google-keresések erre az oldalra vezessenek. Az akció indításának időpontja: 2011. nov. 18. - az a nap, amikor a kormány tárgyalást kezdeményezett az IMF-el. (Korábban, mint ismeretes, Orbán Viktor azt nyilatkozta, ha az IMF jön, akkor ő megy. Lemondása tehát saját következetességét és felelős politikai magatartását bizonyító döntés lenne.)

Lásd még: Megbukott a kormány, lemondott Orbán Viktor • Lemondott Orbán Viktor

Előző online akcióm:

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen