A magyar politikai élet gondoskodik arról, hogy a pirézek iránt időről időre felélénküljön az érdeklődés. Ha növekszik az idegengyűlölet, a rasszizmus, antiszemitizmus, akkor mindig akad valaki, aki piréznek vallja magát. Így aztán a piréz népesség nem hogy kihalóban nincsen, hanem „természetes módon" szaporodik.

És ez így van jól akkor is, ha én magam nem vagyok híve semmilyen kollektív pirézség-gyakorlásnak, nem léptem be soha egyetlen piréz pártba vagy szervezetbe sem, nem járok piréz rendezvényekre - sőt, piréz állampolgár sem vagyok. De piréz nagyon is! Pontosabban: magánpiréz vagyok, mivel a piréz mivolt gyakorlását individuális életprogramnak gondolom.

Ettől függetlenül tejes piréz szimpátiámmal ölelem keblemre a legújabb pirézt:

N. Előd jobbikos képviselő szerda este minden parlamenti képviselőnek emailben küldte el azt a levelet, amelyben tájékoztatást kér, hogy a magyaron kívül rendelkezik-e más állampolgársággal. Ertsey Katalin ironikus levelet írt Nováknak, amiben azt írta, izraeli-piréz állampolgár, magyar állampolgárságát pedig megvásárolta kevéssel a jelöltsége előtt, valamint identitása is izraeli-piréz, egyszerre érzi magát képesnek a zsidó érdek, valamint a piréz életérzés képviseletére. Később elmondta: természetesen nem izraeli állampolgár, a levelével csak arra akart utalni, hogy Novák elvesztette a kontrollt. (HVG)

Ha Ertsey Katalin izraeli állampolgársága nem is igazolódott be, abban erősen bízom, hogy piréz identitása tartós marad és a közismerten sziporkázó, de gyilkos gúnnyal is vegyíthető piréz humor eszközeivel továbbra is bármikor képes nevetség tárgyává tenni az újnáci fajankókat.

*

Olvasd el ezeket is:

• Röhögd ki a turult
• Tsúszó Sándor és a pirézek

Számomra az élet nagy rejtélyei közé tartozik, hogy a kisebbségben élők hogyan lehetnek egyben kisebbséggyűlölők is. No persze nem a saját kisebbségük ellen uszulnak, hanem egy másik alárendelt és hátrányos helyzetű csoport ellen, odáig nem jutva el a gondolkodásban, hogy ezzel úgy általában támogatják a kisebbségellenességet, így végső soron aktívan hozzájárulnak annak a szellemnek és gyakorlatnak a kialakuláshoz, amely éppen őket is hátrányos megkülönböztetés, lenézés tárgyává teszi.

Leegyszerűsítve: aki Kárpátalján magyarként zsidózik és cigányozik, az ezzel felhatalmazza az ukránokat, hogy azok viszont magyarozzanak.

Tudom: a gondolkodás fárasztó dolog, zsigerből könnyebb beszélni, indulatból könnyebb cselekedni. Olykor még mentséget is tudok találni azok számára, akik tanulatlanságukban, olvasatlanságukban, primitív környezetük hatására sértik meg mások emberi méltóságát vagy népcsoportok, nemzetiségek önérzetét és azonos elbíráláshoz való jogát. Súlyosabb az eset, ha tanult emberekről, értelmiségiekről, netán kollégákról van szó.

Ésszel fel nem foghatom, hogy a magyar kisebbség egyik szellemi központjának számító beregszászi főiskola berkeiben készülő lap szerkesztői például hogyan juthatnak odáig, hogy ilyen öles címmel adnak hírt egy bűntényről:

(forrás)

Megjegyzendő, hogy magában a híranyagban szó sem esik az elkövetők faji hovatartozásáról. Jellemző az is, hogy a cikket ezzel a két címkével látta el a szerkesztőség: cigány, rablás. (Hogy a fenti és alábbi esetben is átvett cikkekről van szó - nem lehet mentség. Az átvétel nyilván nem kényszer, a szerkesztés joga pedig fennáll.)

A kérdésben egyébként nem értek azokkal egyet, akik túlzásokba esnek. Nem gondolom, hogy ha az elkövetők romák, akkor ezt el kellene hallgatni. Ha ez egy adatként, információként szerepel, akkor helye van a híradásban. Persze csak akkor, ha ukrán, magyar, orosz (vagy egyszerűen fehér) elkövetők esetében ezt ugyanúgy megemlítik. Ilyen szenzációs címbe kiemelve azonban uszításnak számít és teljesen egyenértékű azzal, amikor ukrán lapok a magyarokat vádolják ilyen-olyan kollektív bűnökkel.

Az eset nem egyedüli. A fenti cikk után egy nappal ez jelent meg:

(forrás)

A hír traktálása eléggé sajátos. Nem ismerem sem a nevezett szervezetet, még kevésbé leendő újságját, de azt gondolom, örvendetes, ha a romák kulturális integrálása érdekében bármilyen előrelépés történik. A cikk viszont a cikkelyek sorolásával mintha valami mást sejtetne, szinte mintha szabadkozás lenne a sorok mögött: ilyen a törvény, minden papír megvolt, sajnos muszáj volt bejegyezni... Ezt a gyanút még inkább felkelti a cím: ugyan miért is került idézőjelbe a kulturális szó?

És ezzel a történetnek még nincsen vége.

A cikk alatt e jegyzet születésekor egyetlen kommentár olvasható, nem kisebb személyiségtől, mint Kárpátalja volt református püspökétől, aki nem átall ironizálni a cigányokon (igaz, Hofi mögé bújik - itt most kontextusokról vagy egy humorista és egy püspök társadalmi szerepének a különbségéről ne essék szó):

  
S ha már a lelkész úr viccelődik, nekem zárójeles záró gondolatáról az a vicc jut eszembe, amikor a diliház igazgatója csak akkor akar vizet engedni a medencébe, ha a bolondok előbb megtanulnak úszni. Szárazon. Vagyis: előbb a romák tanuljanak meg olvasni, aztán kaphatnak olvasnivalót.

És még ez sem elég.

A cikket minden kommentár nélkül megosztja a Facebookon egy kárpátaljai költőnő, a beregszászi művelődési intézet munkatársa, nála is kezdőbb költők pályájának egyengetője. A témára ugrik egy bunkó vadbarom, olvasható, milyen a stílusa és a gondolkozása - neki Auschwitz hivatkozási alap... Kiböffenti uszító gyűlölködését - és mit válaszol rá a kárpátaljai magyar költőnő? Na mit???:

Hát ez az.

Ez a kárpátaljai magyarok rasszizmusa.

Ilyenkor következik be nálam az, hogy ha ők azok, akkor én se magyar, se kárpátaljai nem akarok lenni - és szomorúságra váltó felháborodásomban visszavonulok piréz mivoltomba.

A piréziánus magatartás alapelvei

Mert ugye vannak egyfelől a nagyszerű erkölcsi ideálok és vannak másfelől azok a fránya biológiai, társadalmi, anyagi, érzelmi, no meg satöbbi kényszerek, amelyek az élethelyzetek sokaságában az ideálok ellenében arra szorítanak, hogy beadjuk a derekunkat, feladjuk a szép és nemes eszményeket, s velük kicsit magunkat is.

A piréziánus tanítás szerint az ember akkor tarthatja meg az önbecsülését, ha:

• eszményei sértetlenségére teljes tudásával törekszik
• az ezeket veszélyeztető kényszereknek pedig minden erejével ellenáll.

Előbbieket maradéktalanul beteljesíteni és utóbbiakat teljességgel kivédeni természetesen lehetetlen, az ember tehát igyekszik kialakítani a maga számára olyan sávot, amelyen haladva a kényszerek miatt az erkölcsi tartását még nem kell feladnia. Ha azonban a kényszerek erősebbek, mint az ideálok, az ember letér arról a sávról, amelyen még önbecsülését megtarthatta volna, feladja ideáljait, mert azt gondolja, hogy enni, lakni, szeretni mégis fontosabb, mint magasztos elvekhez ragaszkodni. És ki merné ezt az igazát elvitatni?

Piréz gondolkodóként mégis azt hiszem, hogy:

• még a legszorongatottabb helyzetekben és a legerősebb kényszerek közepette is létezik választási lehetőség és létezik döntési pozíció.

Bizonyos, hogy ezeket felismerni és ezekkel élni külön erőfeszítésbe kerül, értelmet, leleményességet, tudást, ügyességet igényel. Van, akinek sikerül, s van, akinek nem. Van, aki a nehezebb körülmények ellenére sem kényszerül önfeladásra, és van, aki a kisebb kényszerek alatt is megroppan. Van, aki morális magaslatokba emelkedik, és van, aki belemerül a sárba.

És persze vannak – talán ők a legtöbben –, akik a legkisebb ellenállás irányában haladva nem sokat tépelődnek ilyesmin. Mindig azt teszik, amit „az élet diktál”, és nincsenek különösebb erkölcsi dilemmáik. Ők semmiképen nem tekinthetők a piréz magatartás letéteményeseinek.

* * *

Az alapelvek tehát ezek:

• a piréz teljes tudásával törekszik arra, hogy eszményei sértetlenek maradjanak
• a piréz az eszményeit, alapelveit veszélyeztető kényszereknek minden erejével ellenáll
  
• még a legszorongatottabb helyzetekben és a legerősebb kényszerek közepette is hisz a döntés és választás lehetőségében
• ezt a döntési pozícióját a piréz minden áron igyekszik megtartani és gyakorolni

pirézek, liberális határon túli magyarok - laptop magyar billentyűzet, téli kert -

Liberális határon túli magyar

- Mint liberálisan (azaz pirézként) gondolkodó határon túli magyarnak, mindig is zokon esett, hogy a magyar politikai jobboldal kezdettől a nemzet és a magyarság fogalmának a kisajátítására törekedett. Most azonban tovább ment: úgy terjesztette ki hatalmát, hogy a fogalmi kisajátítás mellett a szellemi élettér teljes elfoglalására is kísérletet tehet. Ebben nem mutat semmilyen önmérsékletet, nem gyakorol nagyvonalúságot, sem a jó ízlés nem érdekli, sem a józan észérv. Nem érdekli, hogy a másként gondolkodók miként vélekednek erőfeszítéseiről. Egy elszabadult buldózer elszántságával nyomul, tarol le mindent, ami útjába kerül. Uralni kívánja nem csupán a kultúra meghatározó intézményeit és a sajtót, hanem a gondolkodó fejekben is helyet követel magának: már-már egy orwelli rémálom körvonalazódik. Kötelező óvoda, centrális felügyelet alá vont, uniformizált oktatási rendszer, visszanyesett elitképzés, egyoldalú történelemszemlélet, a Kossuth téren túl az egész ország „képzőművészeti” arculatának a visszaállítása az 1944-es állapotok szerint, újnáci kézre játszott színház, ellenzéki rádió elhallgattatása, erőteljes antiszekularizáció, kacérkodás a Szent Korona-tannal, összekacsintás az ordas eszméket valló szélsőjobbal… S aki bármit másként gondol: az nem jó magyar, vagy talán egyáltalán nem is az.

A teljes cikkhez: Szabad Európa - Virtuális Magyar Köztársaság

Más - honlap- és blogajánló

Egy piréz író nem azonosulhat azokkal, akik sérelmi magatartásból, történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből építik fel életművüket. Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezi a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor pirézként én nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak.

Nem vagyok azonos

Soha nem éreztem kisebbségi helyzetemet és „határon túli” státusomat hátránynak. Mindig inkább úgy tekintettem rájuk, mint egy sokismeretlenes egyetlenben az „adva van” kategória értékeire – nélkülük közelébe sem juthatnék a megoldásnak. Másnak más a készlete – az enyém ilyen, az enyém ez, ebből kell kiindulnom. Ha jól helyettesítem be a készen kapott értékeket a megfelelő helyre, akár még pontosabb, jobb képletet is kaphatok, mint azok, akik látszólag kedvezőbb adottságokból indulhattak ki.

Alkotó embernek meg éppen hogy javára válhat minden különleges, átlagostól, normálistól eltérő, periférikus helyzet. Igaz, hogy kevesebb benne a biztonság és kényelem, de hát ugyan nem a veszélyből és a gyötrődésből merít-e az, aki fest, komponál, ír.

Ahogy valamely élethelyzetről, ugyanúgy egy-egy térségről is a művészek egészen másként vélekednek, mint a sztereotípiákban gondolkodók. Ahol az utóbbiak a modern civilizáció tektonikus szakadékát, a komfortos világ végét látják, ahol kijelölnék a fejlettség és az elmaradottság, a szabadság és a bezártság közötti senkiföldjét, nos, ugyanarról a térségről az emelkedettebb elmék, poéták, piktorok, komédiások azt vallják, nincs izgalmasabb hely, mint az, ahol  kultúrák, nyelvek, vallások és nemzetiségek találkoznak – lehetőleg minél távolabb a hatalmi gócoktól. Ami másnak átkozott provincia, íróember számára lehet olyan sajátos intellektuális régió, amely ismeretlen dimenziókat nyit a mélységek és magasságok felé, lehetővé téve, hogy a lokális értékek alig pislákoló jelzőtüzei kirajzoljanak valami titkos kifutópályát a kozmikus gondolatok számára.

Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy kisebbségben élni, periférián élni, mezsgyelétet és peremlétet megélni: nagyszerű kiváltság.

Megélni – de nem beleragadni. Időben felismerni a provincia cuppogó sarát. Belelépni, átgázolni rajta – aztán elegáns mozdulattal lerúgni a lábunkról. Vállalva, hogy a benne caplatók emiatt a mozdulat miatt árulónak tekintenek.

Hosszú ideje már annak, hogy nem tudok azonosulni az olyanfajta kárpátaljaisággal, amely kollégáim többségének identitását meghatározza – és alighanem be is határolja. Bár nem kétlem, hogy a sérelmi magatartásból, a történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből táplálkozó alkotói habitus alkalmas keretet adhat egy hiteles életmű létrehozásához, mégis inkább a folytonos önismétlés elsekélyesedő példáival találkozom. Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak – és szó se róla, korábban többször éreztem úgy, hogy szellemi értelemben már emigráltam innen.

Az erősebb nagyítású lencseüveg fókuszában azonban egy ideje más összefüggések rajzolódnak ki előttem. Ha eddig azzal fölényeskedtem, hogy „miféle gyökerek? – nekem szárnyaim vannak!” – akkor most higgadtan és megelégedéssel belátom: ezer kötelék fűz ehhez a földhöz. Vékony, csillogó nemesfém szálak, göcsörtös, durva légzőgyökerek – és a gravitáció érzékeny erővonalai. Ide fűznek. De rugalmasságra tanítottam valamennyit: ha akarom, a Holdig is elengednek.

privát levél olvasás laptop számítógépen. időtöltés és akkumulátor töltés a teraszon - organikus weblap.

Az orbáni boríték címzése

- Piréz válasz egy súlyos orbáni megtévesztésre. Mea culpa, mea maxima culpa. Súlyos az én bűnöm, nagy az én vétkem, itt az ideje a vezeklésnek. Töredelmesen be kell vallanom, hogy eléggé el nem ítélhető módon közreműködtem abban, hogy Orbán Viktor hosszú éveken át folyamatosan megtévessze a magyar levélírókat. Tízezrekkel hitette el, hogy a feladó nevét nagyobb betűvel kell írni, mint a címzettét.

Kedves piréz barátom, ha már régóta csak emaileket írsz és nem tudod egészen pontosan, hogyan is kell egy hagyományos postai borítékot megcímezni, akkor bizonyára beütöd a laptopon a Google keresőbe, hogy boríték címzése vagy levél címzése. Az első találati oldalon felbukkanó kis képtalálatok között a legelső egy hosszúkás boríték, nemzeti színű sávozással a sarkában. A piréz álca mögött felujjong magyar lelked: hát hiszen nem is gondoltad, hogy borítékot címezni nemes hazafias cselekedet. Ha pedig a feladó nevét is meglátod, egekig csap nemzeti büszkeséged.

Naponta félszáznál többen kattintanak rá gyanútlanul erre a képecskére, remélve, hogy megtudják, hogyan kell helyesen borítékot címezni. Ha valóban járatlanok a postai dolgokban (és az udvariassági szabályokban), akkor legalább három dologban súlyos megtévesztés áldozataivá válnak: elhiszik, hogy hangsúlyozni kell az üzenet személyes jellegét, hogy nem kell megadniuk a válaszcímet és hogy a saját nevüket sokkal nagyobb betűvel kell írni, mint a címzettét. Merthogy láthatóan: ha ez a feladó személyesen OVI, akkor számára

a feladó fontosabb, mint a címzett:

Az itt látható borítékot és a benne küldött „személyes üzenetet” még 2006-ban kaptam, akkor meg is szellőztettem rendesen, írtam rá kimerítő választ, lett belőle bejegyzés akkori bloghelyemen, cikk az ÉSben és a Népszabadság Online-ban, topik az Indexen és az Origón. Oldalam látogatottsága erősen megnőtt. Aztán persze szépen elfelejtődött a dolog, bejegyzésemet egy idő után már senki nem olvasta.

Hosszú évek teltek el, közben új blogot nyitottam, a régi, fapados webhelyemet csak archívumként használtam. Aztán egyszer észrevettem, hogy a Google jó ideje meglepően sok új látogatót, naponta akár tucatnyit is szállít a korábban már teljesen elhagyatott, látogatatlan oldalra. Gondoltam, talán a Fidesz-elnök névére keresők érkeznek ilyen nagy számban. De nem.

A Google első helyére

Statisztikáimból kiderült, hogy az írásomban használt szavak és a boríték-kép okán ez az oldalam a Google képtalálatai között kerül előkelő helyre akkor, ha valaki a boríték címzése – levél címzése – borítékcímzés – levélcímzés kifejezések valamelyikére keres rá. Kicsit furcsálltam a dolgot, de azt gondoltam, idővel majd alábbhagy az érdeklődés, mert a szabványos címzés szabályait kereső böngészők egy idő után elfordulnak ettől a hamis lelőhelytől. DE NEM! Sőt!

Az oldalra kattintók száma hónapról hónapra nőtt. Mára átlagosan bőven napi 50 felett van, a boríték képe pedig a fent sorolt keresésekre stabilan az első a listán.

És ekkor súlyos bűntudatom támadt. Rádöbbentem: bár akaratlanul, de közreműködtem abban, hogy Orbán Viktor hosszú éveken át folyamatosan megtévessze a magyar levélírókat.

Ezt a vétkemet öntudatos pirézként sürgősen jóvá kellett tennem! Tájékozódtam, és gondos munkával olyan ábrát készítettem, amely valóban hasznos eligazítóul szolgálhat – fogtam, és feltettem az orbániáda fölé. Most már jöhetnek az érdeklődők. Nemzeti trikolór és nagybetűs pártelnöki gesztus ugyan nem kecsegteti őket, de talán még akadnak, akik a pontos információt többre becsülik.

Ui. A keresőrendszer elég lassan reagál a képek cserélődésére. Így még jó ideig a korábbi boríték fog megjelenni a találati táblán. Ám nem kétséges, hogy a Google előbb-utóbb leváltja Orbánt.

---

Levélcímzés - boríték címzése – boríték / levél címzése – borítékcímzés – levél helyes címzése és honlap optimalizálás – boríték címzés – levél címzés / boríték címzés

2016-os téli mobil marketing lezárult, az sms-üzenet küldő projektumnak vége. 2017-2018-ben a SEO az Asus akku töltők vásárlása és a budapesti beépített teraszok építése jegyében zajlik:

Idő- és laptop töltés a télikert teraszán

Egy akkora blogger, mint amekkora én vagyok (hatalmas) nem engedheti meg magának, hogy éppen a blog.com szolgáltatónál ne legyen saját webhelye. Itt volt az ideje, hogy a pirézek ide is betegyék a lábukat. (A szolgáltató wördpress alapu mutorral dolgozik, sablonjai közt van néhány elfogadható. Egyetlen gyengéje, hogy a jobb hasábra kiteszi elég otromba saját reklámját. Évi 20 USD az ára annak, hogy levegyék. Hát... akkor már inkább elviselem.). No, a lányeg, hogy van most már ilyen is:

Piréz.blog.com

Piréz-szempontú elemzésemben azt a helyzetet vetítem előre, amely azzal állhat elő, ha a 2014-es országgyűlési választás során a demokratikus erők ugyan győzelmet aratnak, de nem szereznek többséget a parlamentben, így kormányt alakítani nem tudnak. Nem képes önmagában erre a veszteséget szenvedett mostani kormányoldal (Fidesz-KDNP) sem, így a Fidesz, hatalma megőrzése érdekében, alighanem engedne a koalíciós kényszernek és Jobbikkal alakítana kormányt. Ezt a lehetőséget komolyan feltételezve juthatunk a nem kevéssé ijesztő következtetésre:

2014-ben vagy nagyon meg kell verni a Fideszt, vagy hagyni kell nyerni, mert ha Orbán Viktor csak kicsit veszít, akkor a Jobbikkal az oldalán fog kimenekülni vert helyzetéből. Ennek pedig igen súlyos következményei lennének. Igaz, elképzelhetők más forgatókönyvek is, ezekről is szólok alább.

---

Minden piréz legnyomasztóbb rémálmát testesíti meg ez a hír:

Létrejött a

Fidesz-Jobbik koalíció

avagy

Megalakult a Fidesz-KDNP-Jobbik kormány

• Koalíciós kényszer

Sem Fidesz-többség, sem ellenzéki győzelem...

A 2014-es választásokra alakulhatnak úgy a magyarországi politikai viszonyok, hogy sem az akkori demokratikus ellenzék (várhatóan: MSZP, LMP, DK és esetleg + 1-2 új párt, civil mozgalom, netán az összes erőt vagy egy részüket összefogó demokratikus választási szövetség), sem a kormánypártok (Fidesz-KDNP) nem szereznek abszolút többséget, így a várhatóan 20 % körül teljesítő Jobbik nélkül egyik oldal sem tud kormányt alakítani. Erre a demokratikus oldal minden bizonnyal nem is mutat majd hajlandóságot. Így a Fidesz, bár talán nem fogja szívesen tenni, ám a legfőbb cél, hatalma megtartása érdekében kénytelen lesz koalícióra lépni a Jobbikkal. Ennél rosszabb viszont Magyarországgal nem történhet.

A baloldaliak, liberálisok és a demokratikusan gondolkodó mérsékelt konzervatívok joggal voltak elégedetlenek az Orbán-kormánnyal, ám a Fidesz és holdudvara mégis a demokratikus minimumot teljesíteni és bizonyos európai normákat betartani igyekvő politikai erőnek számított, míg a Vona Gábor vezette Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzeti demagógiát harsogó, szélsőséges nézeteket valló, radikális és hatalomsóvár párt. Azok számára, akik ismerik a történelmi példákat és azokból megfelelő tanulságokat vonnak le, akik felelősen tekintenek az ország és a nemzet jövőjére, akik európai típusú demokráciában gondolkodnak, azok számára világos, hogy a szélsőjobb hatalomra kerülése milyen súlyos következményekkel járhatna az országra és a nemzet egészére nézve. A Jobbik kormányra kerülésével kialakuló politikai konstelláció esetén megszakadhat Magyarország európai integrációja, ellenségessé válhat a szomszédpolitika, sőt, elmérgesedhet a külügy és a magyar diplomácia egésze, végleg felszámolásra kerülhet a demokratikus társadalmi berendezkedés, súlyos diszkrimináció sújthatja a lakosság bizonyos rétegeit, az ország szabadon gondolkodó legjobb elméi kényszerülhetnek távozásra (hogy külföldön aztán Nobel-díjat kapjanak...), általánossá válik a gyanakvás, az állam behatol a magánéletbe stb., stb. Egy ilyen fordulat destabilizálhatja és romlásba döntheti az országot.

A Fidesz és a Jobbik koalícióra lépése a demokrácia és a szabadság végét jelentené, elindítaná az országot a végromlás felé.

A fent vázolt koalíciós kényszer elől azonban két módon is ki lehet térni. (Sajnos túl nagy esély egyikre se mutatkozik.)

Nevezetesen: ha a 2014-es országgyűlési választásokon sem a demokratikus ellenzék pártjai vagy szövetsége, sem a Fidesz-KDNP nem szerez abszolút többséget a Parlamentben, továbbá egyik oldal sem hajlandó a Jobbikkal kormánykoalícióra lépni, akkor az új választások kiírását megelőzendő ez a két lehetőség adódik.

egy:

• Nagykoalíció =
Fidesz-KDNP + Demokratikus ellenzék

Esélye nem túl nagy. A két politikai oldal roppant távolságra került egymástól, kényszerű összefogásuk szinte kizárt. Arról nem is beszélve, hogy sajnos a Fidesz számára, úgy tűnik, a Jobbik ideológiája nem annyira idegen, hogy vezetői ne inkább a fentebb vázolt Fidesz-Jobbik koalíció lehetőségeiben gondolkodjanak egy ilyen kényszerhelyzetben. A demokratikus ellenzék valószínűleg könnyebben belemenne a nagykoalícióba, szívesen lepaktálna a Fidesszel, ha ezzel megakadályozhatja a Jobbik hatalomra kerülését.

Egy ilyen nagykoalíció lehetőségének a kulcsa kétség kívül a Fidesznél lenne, a kérdés az, hogy inkább vállalják-e az „összenő, ami összetartozik” amúgy is fölöttük lebegő állandó vádját, avagy megkockáztatják, hogy szavazótáboruknak a szélsőjobbal amúgy is összekacsintó jelentős hányadát elveszítsék a demokratikus erőkkel történő összefogás miatt.

kettő:

• Kisebbségi kormány és kormányzás

Jóval nagyobb az esélye, mint a nagykoalíciónak, mert nem jelenti sem „az ellenséggel” való lepaktálás kényszerét, sem a nagykoalíció belső ellentmondásai miatti kockázatot.

A kisebbségi kormányzásra a 2014-es parlamenti választásokat követően akkor kerülhet sor, ha a fenti feltételezés szerint sem a korábbi kormánypártok, sem a demokratikus ellenzék nem szerez ugyan abszolút többséget, de a jobban szerepelt, azaz több mandátumot szerzett oldal inkább vállalja a kisebbségi kormányzást, mint a Jobbikkal való koalíciót - természetesen csak abban az esetben, ha a másik meghatározó erő ebben támogatja. Konkrétabban:

Mondjuk a demokratikus koalíció pártjai vagy szövetsége együttesen megszerzi a mandátumok 41, a Fidesz-KDNP 39, a Jobbik pedig 20 %-át. Ha a Jobbikkal egyik sem hajlandó a koalícióra, akkor a patthelyzetet úgy lehet megoldani, hogy a 41 %-os demokratikus oldal kisebbségi kormányzást vállal az ellenzék 59 %-ával szemben - kormányozni azonban természetesen csak akkor képes, ha ebben a Fidesz-KDNP támogatja és „kívülről”, ellenzékből segíti munkáját (megszavazza a költségvetést, kinevezéseket, törvényeket stb.). Mindez persze lehetséges fordított arányokkal is, megfelelő százalékok esetén sor kerülhet a Fidesz kisebbségi kormányzására, ha a demokratikus ellenzék pártjai ehhez elegendő külső támogatást adnak.

Egy ilyen megoldás persze a kisebbségi kormány számára egyfajta jégtánc lenne, hiszen az ellenzék akkor buktatja meg, amikor akarja.

Ha sem a Jobbikkal kötendő koalíció, sem a nagykoalíció, sem a kisebségi kormány alakításának az esélyei - politikai akarat híján - nem lesznek adottak, akkor valóban patthelyzet alakul ki, fel kel oszlatni a Parlamentet és új,

• rendkívüli országgyűlési választást kell kiírni.

Addig is a régi kormány megbízott kormányként folytatja az ország irányítását.

A nagy kérdés az, hogy egy rövid időn belül sorra kerülő új megmérettetés hozna-e annyira új eredményt, hogy a mandátumok újraosztása egy működőképes kormány megalakítására lehetőséget nyújtson. Vajon hogyan alakul át a választói magatartás ilyen esetben, vajon odaáll-e a magyar lakosság olyan mértékben valamelyik oldal mellé, hogy az adott oldal kormányképessé váljon és ne kényszerüljon sem a Jobbikkal való koalícióra, sem nagykoalícióra, sem kisebbségi kormányzásra?

• Összegzés

Az igen jelentős támogatottságot maga mögött tudó, Fidesz-vezette jelenlegi kormányerő, bár a 2014-es választást megnyerni valószínűleg nem tudja, mindenképpen szerezni fog annyi mandátumot, hogy a Jobbikkal együtt meglegyen a kényelmes többsége. Félő, hogy Orbán Viktor hatalomittassága és a Fidesz több meghatározó egyéniségének a szélsőjobb felé oda-odakacsintó magatartása (plusz a választók jó részének lappangó vagy nyílt Jobbik-szimpátiája) nem gátja, hanem elősegítője lehet egy Fidesz-Jobbik összeborulásnak.

Bő két évvel a választások előtt, 2012 februárjában én sajnos ezt tartom a legvalószínűbb, egyben legkedvezőtlenebb végkifejletnek. Olyan fenyegető lehetőségnek, amely teljesen képtelen gondolatokat ébreszt, például azt, hogy a demokratikus erőknek be kell látniuk: ha nem tudják olyan nagy mértékben legyőzni a Fideszt, hogy maguk megszerezzék a parlamenti többséget, akkor „kicsit megverni” viszont nem szabad Orbán Viktort, mert vert helyzetéből a Jobbikkal való összefogás révén fog kimenekülni. Akkor pedig nem Hajrá..., hanem JAJ MAGYARORSZÁGNAK.

---

A fenti szöveg szerzője nem szakértő. Véleménye egy közíró gondolatkísérletének tikintendő.

Hozzászólási lehetőség itt: Jobbik-Fidesz összeborulás?

Olvasd el ezeket is:

• Puccs Orbán Viktor ellen - avagy a rézfaszú bagoly betámad
• Plágiumbotrénya miatt lemondott Schmitt Pál

 

Puccsal buktatták meg Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét.

A külföldi és belföldi diplomaták, a titkosszolgálat és a CNN tévétársaság által előkészített és a Fidesz-vakondok által végrehajtott akcióban Orbán Viktor kormányfőt a Parlament Paranoia-termében megfosztották féltve szorongatott hatalmától.

 

A fenti hír, mint ahogy az Orbán-puccs oldal is, egy piréz online akció része, amellyel a magyar miniszterelnök összeesküvés-elméletére reagálok: a puccs-kísérletről ő maga beszélt a Fidesz frakcióülésén 2012. február 9-én. Ugyan, mint utóbb kiderült, sem a kormány tagjai, sem a párt vezetői nem hallottak a puccsról - sem külső forrásból, sem Orbántól - a közvéleményt felkavaró hír arra alkalmas volt, hogy a mániákus viktoriánusok újra megtámadva érezzék a hazát. A józanabbak ellenben nem gondolhattak másra, mint hogy a magyar miniszterelnökön kitört a paranoia.

Ha mégsem, akkor ez poszt is része a puccsnak :)

A téma oldala: Puccs Orbán Viktor ellen