Brit tudósok minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a pirézek roppant hányattatott, ám igen dicső történelme során alakult ki a legtradicionálisabb, egyben a posztmodern kor elvárásaihoz flexibilisen igazodó legfőbb piréz foglalatosság, az ún. keresőoptimalizálás. Mint kiderült, piréz őseink már a kőkorszakban, midőn gyűjtögető életmódot folytattak, serényen optimalizálták a keresést, nevezetesen a gyümölcs- és bogyókeresést. Később, megszelidítve a tüzet és a gyűjtögetésről a gyújtogatásra váltottak, továbbá a növénytanról az állattenyésztésre áttérvén, effektív módszerekkel optimalizálták a tehén tőgyének szarvai közt való keresését.
A népek vándorlásának évszázadaiban hazát kerestek – de itt meg kell jegyeznünk, hogy az optimalizálás fővezérei ez esetben mellőztek néhány kedvezőbb földrajzi opciót.
Mégis sikerült megalapítani a feudális nemzetállamot, a Piréz Nagykedelemséget, amelyet, miután az ősi piréz Aki keres, talál szlogent az államideológia szintjére emelték, a szomszéd népek nemes egyszerűséggel Keres Kedelemségként kezdtek emlegetni.
A megtelepedéssel szinte egyidőben kezdődött történelmi kataklizma, a Nagy Piréz Szétszórattás közben és után a pirézek egyfelől egymás keresését optimalizálták, másfelől a boldogulás útjának az intenzív keresésére léptek reá. Mivel pedig az ipari forradalom és a kapitalizmus viszonyai közepette egyre fokozódott a szétszóratott pirézekkel szembeni xenofóbia és szegregáció, ezért a népcsoport tagjainak a permanens pénzkereső-optimalizálás lett a túlélési stratégiája.
A dicsőséges ősi hagyományok ilyetén való megújítása tette lehetővé a világban szertevissza élő pirézek számára, hogy az őket manapság is gyakorta érő megkülönböztetést ne hendikepként, hanem a piréz keresőoptimalizálás iránti megkülönböztető figyelem gesztusaként, magát a keresőoptimalizálást pedig önnön piréz mivoltuk attribútumaként éljék meg.
