Piréz-szempontú elemzésemben azt a helyzetet vetítem előre, amely azzal állhat elő, ha a 2014-es országgyűlési választás során a demokratikus erők ugyan győzelmet aratnak, de nem szereznek többséget a parlamentben, így kormányt alakítani nem tudnak. Nem képes önmagában erre a veszteséget szenvedett mostani kormányoldal (Fidesz-KDNP) sem, így a Fidesz, hatalma megőrzése érdekében, alighanem engedne a koalíciós kényszernek és Jobbikkal alakítana kormányt. Ezt a lehetőséget komolyan feltételezve juthatunk a nem kevéssé ijesztő következtetésre:
2014-ben vagy nagyon meg kell verni a Fideszt, vagy hagyni kell nyerni, mert ha Orbán Viktor csak kicsit veszít, akkor a Jobbikkal az oldalán fog kimenekülni vert helyzetéből. Ennek pedig igen súlyos következményei lennének. Igaz, elképzelhetők más forgatókönyvek is, ezekről is szólok alább.
Minden piréz legnyomasztóbb rémálmát testesíti meg ez a hír:
Létrejött a
avagy
Megalakult a Fidesz-KDNP-Jobbik kormány
• Koalíciós kényszer
Sem Fidesz-többség, sem ellenzéki győzelem...
A 2014-es választásokra alakulhatnak úgy a magyarországi politikai viszonyok, hogy sem az akkori demokratikus ellenzék (várhatóan: MSZP, LMP, DK és esetleg + 1-2 új párt, civil mozgalom, netán az összes erőt vagy egy részüket összefogó demokratikus választási szövetség), sem a kormánypártok (Fidesz-KDNP) nem szereznek abszolút többséget, így a várhatóan 20 % körül teljesítő Jobbik nélkül egyik oldal sem tud kormányt alakítani. Erre a demokratikus oldal minden bizonnyal nem is mutat majd hajlandóságot. Így a Fidesz, bár talán nem fogja szívesen tenni, ám a legfőbb cél, hatalma megtartása érdekében kénytelen lesz koalícióra lépni a Jobbikkal. Ennél rosszabb viszont Magyarországgal nem történhet.
A baloldaliak, liberálisok és a demokratikusan gondolkodó mérsékelt konzervatívok joggal voltak elégedetlenek az Orbán-kormánnyal, ám a Fidesz és holdudvara mégis a demokratikus minimumot teljesíteni és bizonyos európai normákat betartani igyekvő politikai erőnek számított, míg a Vona Gábor vezette Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzeti demagógiát harsogó, szélsőséges nézeteket valló, radikális és hatalomsóvár párt. Azok számára, akik ismerik a történelmi példákat és azokból megfelelő tanulságokat vonnak le, akik felelősen tekintenek az ország és a nemzet jövőjére, akik európai típusú demokráciában gondolkodnak, azok számára világos, hogy a szélsőjobb hatalomra kerülése milyen súlyos következményekkel járhatna az országra és a nemzet egészére nézve. A Jobbik kormányra kerülésével kialakuló politikai konstelláció esetén megszakadhat Magyarország európai integrációja, ellenségessé válhat a szomszédpolitika, sőt, elmérgesedhet a külügy és a magyar diplomácia egésze, végleg felszámolásra kerülhet a demokratikus társadalmi berendezkedés, súlyos diszkrimináció sújthatja a lakosság bizonyos rétegeit, az ország szabadon gondolkodó legjobb elméi kényszerülhetnek távozásra (hogy külföldön aztán Nobel-díjat kapjanak...), általánossá válik a gyanakvás, az állam behatol a magánéletbe stb., stb. Egy ilyen fordulat destabilizálhatja és romlásba döntheti az országot.
A Fidesz és a Jobbik koalícióra lépése a demokrácia és a szabadság végét jelentené, elindítaná az országot a végromlás felé.
A fent vázolt koalíciós kényszer elől azonban két módon is ki lehet térni. (Sajnos túl nagy esély egyikre se mutatkozik.)
Nevezetesen: ha a 2014-es országgyűlési választásokon sem a demokratikus ellenzék pártjai vagy szövetsége, sem a Fidesz-KDNP nem szerez abszolút többséget a Parlamentben, továbbá egyik oldal sem hajlandó a Jobbikkal kormánykoalícióra lépni, akkor az új választások kiírását megelőzendő ez a két lehetőség adódik.
egy:
• Nagykoalíció =
Fidesz-KDNP + Demokratikus ellenzék
Esélye nem túl nagy. A két politikai oldal roppant távolságra került egymástól, kényszerű összefogásuk szinte kizárt. Arról nem is beszélve, hogy sajnos a Fidesz számára, úgy tűnik, a Jobbik ideológiája nem annyira idegen, hogy vezetői ne inkább a fentebb vázolt Fidesz-Jobbik koalíció lehetőségeiben gondolkodjanak egy ilyen kényszerhelyzetben. A demokratikus ellenzék valószínűleg könnyebben belemenne a nagykoalícióba, szívesen lepaktálna a Fidesszel, ha ezzel megakadályozhatja a Jobbik hatalomra kerülését.
Egy ilyen nagykoalíció lehetőségének a kulcsa kétség kívül a Fidesznél lenne, a kérdés az, hogy inkább vállalják-e az „összenő, ami összetartozik” amúgy is fölöttük lebegő állandó vádját, avagy megkockáztatják, hogy szavazótáboruknak a szélsőjobbal amúgy is összekacsintó jelentős hányadát elveszítsék a demokratikus erőkkel történő összefogás miatt.
kettő:
• Kisebbségi kormány és kormányzás
Jóval nagyobb az esélye, mint a nagykoalíciónak, mert nem jelenti sem „az ellenséggel” való lepaktálás kényszerét, sem a nagykoalíció belső ellentmondásai miatti kockázatot.
A kisebbségi kormányzásra a 2014-es parlamenti választásokat követően akkor kerülhet sor, ha a fenti feltételezés szerint sem a korábbi kormánypártok, sem a demokratikus ellenzék nem szerez ugyan abszolút többséget, de a jobban szerepelt, azaz több mandátumot szerzett oldal inkább vállalja a kisebbségi kormányzást, mint a Jobbikkal való koalíciót - természetesen csak abban az esetben, ha a másik meghatározó erő ebben támogatja. Konkrétabban:
Mondjuk a demokratikus koalíció pártjai vagy szövetsége együttesen megszerzi a mandátumok 41, a Fidesz-KDNP 39, a Jobbik pedig 20 %-át. Ha a Jobbikkal egyik sem hajlandó a koalícióra, akkor a patthelyzetet úgy lehet megoldani, hogy a 41 %-os demokratikus oldal kisebbségi kormányzást vállal az ellenzék 59 %-ával szemben - kormányozni azonban természetesen csak akkor képes, ha ebben a Fidesz-KDNP támogatja és „kívülről”, ellenzékből segíti munkáját (megszavazza a költségvetést, kinevezéseket, törvényeket stb.). Mindez persze lehetséges fordított arányokkal is, megfelelő százalékok esetén sor kerülhet a Fidesz kisebbségi kormányzására, ha a demokratikus ellenzék pártjai ehhez elegendő külső támogatást adnak.
Egy ilyen megoldás persze a kisebbségi kormány számára egyfajta jégtánc lenne, hiszen az ellenzék akkor buktatja meg, amikor akarja.
Ha sem a Jobbikkal kötendő koalíció, sem a nagykoalíció, sem a kisebségi kormány alakításának az esélyei - politikai akarat híján - nem lesznek adottak, akkor valóban patthelyzet alakul ki, fel kel oszlatni a Parlamentet és új,
• rendkívüli országgyűlési választást kell kiírni.
Addig is a régi kormány megbízott kormányként folytatja az ország irányítását.
A nagy kérdés az, hogy egy rövid időn belül sorra kerülő új megmérettetés hozna-e annyira új eredményt, hogy a mandátumok újraosztása egy működőképes kormány megalakítására lehetőséget nyújtson. Vajon hogyan alakul át a választói magatartás ilyen esetben, vajon odaáll-e a magyar lakosság olyan mértékben valamelyik oldal mellé, hogy az adott oldal kormányképessé váljon és ne kényszerüljon sem a Jobbikkal való koalícióra, sem nagykoalícióra, sem kisebbségi kormányzásra?
• Összegzés
Az igen jelentős támogatottságot maga mögött tudó, Fidesz-vezette jelenlegi kormányerő, bár a 2014-es választást megnyerni valószínűleg nem tudja, mindenképpen szerezni fog annyi mandátumot, hogy a Jobbikkal együtt meglegyen a kényelmes többsége. Félő, hogy Orbán Viktor hatalomittassága és a Fidesz több meghatározó egyéniségének a szélsőjobb felé oda-odakacsintó magatartása (plusz a választók jó részének lappangó vagy nyílt Jobbik-szimpátiája) nem gátja, hanem elősegítője lehet egy Fidesz-Jobbik összeborulásnak.
Bő két évvel a választások előtt, 2012 februárjában én sajnos ezt tartom a legvalószínűbb, egyben legkedvezőtlenebb végkifejletnek. Olyan fenyegető lehetőségnek, amely teljesen képtelen gondolatokat ébreszt, például azt, hogy a demokratikus erőknek be kell látniuk: ha nem tudják olyan nagy mértékben legyőzni a Fideszt, hogy maguk megszerezzék a parlamenti többséget, akkor „kicsit megverni” viszont nem szabad Orbán Viktort, mert vert helyzetéből a Jobbikkal való összefogás révén fog kimenekülni. Akkor pedig nem Hajrá..., hanem JAJ MAGYARORSZÁGNAK.
A fenti szöveg szerzője nem szakértő. Véleménye egy közíró gondolatkísérletének tikintendő.
Hozzászólási lehetőség itt: Jobbik-Fidesz összeborulás?
Olvasd el ezeket is: