A fenti idézetet internetes ismerősöm találta egy napilap online felületén még régebben (egy részemről ritkábban látogatott helyen hívta fel rá a figyelmemet; a lapközlés is több hónapos). Az természetesen igencsak jólesik, hogy Sík Endre, a Tárkit vezető jeles szociológus tud arról, hogy 2007-ben én voltam az első piréz, arról meg nem tehet, hogy az interjút készítő újságíró a zöngés D helyett zöngétlen párját, a T-t hallotta. Utánanézni, korrigálni - ez, úgy tűnik, még a legnagyobb hírportálok esetében sem szokás. Így hát most egy újabb jelzőt ragaszthatok számos titulusom mellé: zöngétlen piréz lettem.
Itt jegyzem meg, hogy amikor Ertsey Katalin is megvallotta piréz identitását, ugrásszerűen megnőtt piréz oldalaim nézettsége (ehhez persze az is kellett, hogy az adott fogalommal blogom és sok más webhelyeim a Google-találatok élmezőnyében szerepeljen, amit egy kis laza honlapoptimalizálással igazán nem volt nehéz elérnem, lévén a piréz elsőbbség ügyében nem beszélhetünk lehengerlően erős konkurenciaharcról és öldöklő versengésről).
Azóta erősen csappant az érdeklődés, de aggódnom, azt hiszem, fölösleges. "A helyzet fokózódik", a magyar politikai életben és közéletben egyre több a kirekesztés, folyik a kultúrkampf, amely még egy általában szelíd jeles költőt is arra késztethet, hogy nagy nyilvánosság előtt fejbeverjen egy pirézt - nos, addig a piréz mivolt és piréz identitás hangsúlyos gyakorlása aligha kerülhet le a napirendről.
Hiába lettem én zöngétlen, mert bizonyos, hogy lesz itt még piréz zöngés!
Blogom nézettségének megugrása november 29-én, amikor nyilvánosságra került, hogy Ertsey Katalin piréz.
