»...a kurva anyját mindenkinek, aki nem ismeri el, hogy mi akkor is magyarok vagyunk, ha ezzel a kormánnyal, az által képviselt kirekesztés gyalázatával szembeszegülünk.«

Miután felszólalásában is hasonlóan fogalmazott, most megjelent cikkét a fentiekkel zárta Ungváry Rudolf író. Igazából azonban nem ez a fontos, hanem amit fölötte mond, kiragadva a legjellemzőbb - mondhatni: szimbolikus - momentumait annak a politikának, amely megkérdőjelezi mindazok magyarságát, akik nem a Fidesszel fújnak egy követ. Ungváry kirohanása teljesen jogos mind felszólalásában, mind cikkében. Kicsi hibája azonban mindkettőnek van, előbbinek, hogy egy Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett rendezvényen mondta el, utóbbiban, hogy a mai magyar politikai (!) baloldalt harcosan védelmező orgánumban jelent meg. Mindkettőnek nagyobb lenne a súlya, ha Ungváry független civil gondolkodóként független fórumokon adott volna hangot véleményének. (Igaz, akkor sokkal kevesebbekhez jutott volna el.) Ugyanis Ungváry hiteles figura, ellene érvül nem lehet felhozni a "de bezzeg te, de bezzeg ti" kezdetű érveléseket, míg - sajnos - bármi igazat mondjon is Gyurcsány (vagy az elmúlt évek hatalomgyakorlásában részt vett más baloldali politikus): szavait saját politikai szereplése hitelteleníti.

Ungváry tehát teljes joggal kel a maga magyarsága védelmére felszólalásában, illetve joggal használ cikkében már többes számot, mégis azt hiszem, olyan világ következik, amikor el fogják vitatni mindazok magyarságát, akik nem állnak teljes mellszélességgel a nemzeti konzervatív kurzus és a Fidesz-féle arrogáns hatalomgyakorlás mellé. A kirekesztés ellen pedig görcsös bennmaradási kényszerrel nehéz küzdeni. Ilyenkor talán jobb azt mondani: ha ti vagytok a magyarok, akkor én inkább nem vagyok az.

A pirézek legalábbis bármikor örömmel befogadják Ungváry Rudolfot.